A Boldogságkeresés Útjai és Útvesztői

A kilencvenes és a kétezres évek közepe között készített országos reprezentatív felméréseinkben megkérdeztük, mit tartanak a legfontosabb értéknek az emberek, és első helyen a boldogságot jelölték meg. (A Hungarostudy 1988, a Hungarostudy 1995, a Hungarostudy 2002 és a Hungarostudy 2006 felméréseinkben országosan nemre, korra és területre reprezentatív adatfelvételeket végeztünk, 1988-ban 20 902, 1995-ben 12 463, 2002-ben 12 600, 2006-ban pedig 4841 személy megkérdezésével.) A kérdés csak az, mit értsünk boldogságon. Magyarországon a kollektivizmus jelszavai lejáratták, kiüresítették a legszebb fogalmakat is, mint az összetartozás és a közösség. Így termékeny talajra talál a fogyasztói társadalom boldogságeszménye, amely a szabadságot a kapcsolatoktól való szabadságban látja, és a magány csapdájába sodorja a manipulálható tömegeket. Ennek a „boldogságeszménynek” a következményei jól mérhetők a magyar statisztikákban: például a rendkívül magas magyar halálozási arányokon belül a magányos középkorú férfiak halálozása teszi ki a legnagyobb hányadot. A filmek és a televíziós sorozatok úgy állítják be a válást, mint valami könnyed váltást, s nem mutatják azt a mérhetetlen boldogtalanságot és kilátástalanságot, amellyel egy házasság megszakadása jár. Különösképpen nem beszélnek a gyermekek százezreiről, akik a szülők válásának áldozatai, és ezeket a mintákat, a bizalom alapvető sérülését hordozzák egy életen át. Az ókori filozófusok szerint a boldogság nem a külső körülményektől függő belső harmóniát, hanem belső szabadságot, kölcsönösséget, bizalmat és megbízhatóságot, valódi emberi kapcsolatokat, célokat és tartalmat jelent az életben. Mindezek az érett személyiség jellemzői, természetesen minden életkorban más szinten, a személyiség érési szakaszainak megfelelően.

In our national representative surveys conducted from the 1990s to the mid-2000s, we asked people which values they considered to be the most important. Most of them reported that their first and foremost value was happiness. (In the Hungarostudy 1988, Hungarostudy 1995, Hungarostudy 2002 and Hungarostudy 2006 surveys, we collected national-level representative data by gender, age and geographical region. 20,902 people were surveyed in 1988, 12,463 in 1995, 12,600 in 2002, and 4,841 in 2006). The only naturally resulting question was, what do we mean by ‘happiness’? Throughout Hungary’s history, the slogans of collectivism have discredited even the most beautiful concepts such as “belonging” or “community”. Consumer society took to defining and redefining terms and concepts. Freedom, for instance, (according to dictionary.com) originally meaning the power or right to act, speak, or think as one wants, was redefined by consumer society to mean being free from relationships. The idea of happiness suffered a similar fate. Its original meaning, the state of being happy, was redefined by consumer society to mean something else, it is this new definition that is gaining popularity, carrying with it dire consequences for the gullible masses. The consequences of such a ‘concept of happiness’ are easy to detect in Hungarian statistical data. To cite but one example, the mortality rate of single middle-aged men accounts for the largest share within the already extremely high mortality rate of the general Hungarian population.