Hogy a családdá válás ne legyen trauma – konferencia a gyermekvállalás lelki és egészségügyi oldalairól
Miért fél a fiatal nemzedék belevágni a családalapításba? Hogyan járul hozzá egy rossz szülésélmény a napjainkban tomboló demográfiai válsághoz? Milyen összefüggések mutatkoznak a lelki egészség és a vállalt gyermekek száma között? A többi mellett ezekről is szó esett azon a konferencián, amelyet a Népesedés Világnapja és a Semmelweis Emlékév kapcsán rendezett a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért.
200 éve, július 1-én született Semmelweis Ignác, az „anyák megmentője”, s július 11-én ünnepeljük a Népesedés Világnapját. E két téma s a konferencián elhangzott aktualitások köré szerveződött a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) szervezésében megrendezésre került, A családdá válás egészségügyi vonatkozásai című konferencia, melyen számos neves előadó és döntéshozó vett részt július 10-én.
A tanácskozás bevezetőjében Fűrész Tünde, a KINCS megbízott elnöke beszélt arról, hogy a rendezvényen két, demográfiai szempontból kiemelt téma nem véletlenül került a fókuszba. A családbarát szülészeteknek és a társadalom lelki egészségének egyaránt jelentős szerep jut a gyermekvállalásban. Utóbbiról azért is nagyon fontos beszélni, mert noha ritkábban esik szó róla, mégis meghatározó tényező családalapításkor. Kiemelte, a népesedéspolitika közös nemzeti ügy és ágazatközi terület, ahol nem csupán a családpolitika, de az oktatás és az egészségügy is helyet kell, hogy kapjon.
„Nemzetünk jövője a feladatukat egészségesen és boldogan teljesítő anyáktól függ”
Prof. Dr. Rosivall László, a Semmelweis Emlékbizottság elnöke Semmelweis Ignác örökségéről beszélve azt hangsúlyozta, hogy a világon legismertebb magyar orvos kutatási eredményei ma is érvényesek és befolyásolják mindennapjainkat. Emlékeztetett arra, hogy 180 évvel ezelőtt a szülőszobába egészségesen bevonult anyák 30 százaléka életét vesztette – ez a szám ma már egy százalék alá csökkent Semmelweis egyszerű, ámde annál jelentősebb felfedezésének hála. Az elégtelen kézmosás ennek ellenére napjainkban is szedi áldozatait: a kórházakban a mai napig a betegek 10 százaléka kap el valamilyen fertőzést, hiába élünk a 21. században.
Családbarát szülészetekkel a demográfiai fordulatért
Dr. Nagy Anikó egészségügyi államtitkár nyitóbeszédében arról beszélt, hogy a család nemzetünk fennmaradásának alapja a gyermek pedig Isten áldott ajándéka, ezért támogatni kell a kívánt és tervezett gyermekek megszületését. Ehhez arra is szükség van, hogy a kórházakban olyan támogató környezet alakuljon ki, ahol méltóságteljes, felesleges beavatkozásoktól mentes szülések zajlanak le. A kormány az elmúlt időszakban is arra törekedett, hogy megteremtse az ehhez szükséges infrastrukturális fejlesztéseket. Ezért hirdették meg a családok éve alkalmából – 10 milliárd forintos keretösszeggel – a családbarát szülészetek pályázatot, melynek célja a családgondozás, a „bababarát szülészetek” létrehozása. Kiemelte: az infrastrukturális fejlesztések mellett képzéseket is szervezni fognak a háborítatlan szülések támogatásáért és az anyatejes táplálás minél szélesebb körű elterjesztéséért.
Mivel a gyermekvállalás támogatása nemzeti ügy, a kormánynak továbbra is kiemelt célja, hogy a családtámogatási rendszer segítségével olyan családbarát környezetet teremtsen, amely vonzóvá teszi a gyermekvállalást – tette hozzá. Emlékeztetett: az elmúlt években országszerte újultak meg a szülészetek és duplájára emelték a leadott anyatejért fizetett összeget, jövőre pedig 2 milliárd forint többletet biztosítanak a meddő párok segítésére.
A népességfogyás nem egy a sok közül, hanem maga A probléma
Dr. Beneda Attila, az Emmi családpolitikáért felelős helyettes államtitkára úgy fogalmazott, nem csupán Magyarország, de egész Európa legégetőbb kérdése a demográfiai népességfogyás, amelyre az európai országok különböző válaszokat próbálnak találni. Leszögezte, Magyarország nem a külső betelepítést választotta, hanem komplex családpolitikával igyekszik felelni a problémára, amely 2008. óta felerősödött. Szavai szerint a kormány 2010 óta arra törekszik, hogy a magyar társadalom munkaalapú legyen és a családok minél erősebb szövetéből álljon.
Ugyan 2011 óta elkezdett fölfelé mozdulni a termékenységi arányszám, de az ideális 2,1 elérésééig még van jócskán munka - ebbe az is beletartozik, hogy át kell formálni a társadalom gondolkodását - ezért nyilvánították 2018-at a családok évévé. Az államtitkár szerint fontos, hogy legyen olyan családkutató intézet, mint a KINCS, amely segít figyelemmel követni és beemelni a hatékony nemzetközi gyakorlatokat. Beneda Attila beszélt az első szülésélmény jelentőségéről, amely meghatározza a következő gyermekek számát, születésük idejét. Ezért is fontos a kormány szerepe abban, hogy családbaráttá válhassanak a szülészetek – emelte ki. Elérendő célként említette a méltóságteljes szülést, amely az egész család – apa, anya, baba – tiszteletére épül és a tudományos tényeken alapuló ellátást, valamint az anyatejes táplálás segítését.
Szeretetszolgálat az egészségügyben
Dr. Velkey György, a Magyar Kórházszövetség elnökhelyettese arra hívta fel a figyelmet, hogy az egészségügyi ellátásban vissza kell térni a szeretetszolgálathoz, amely minden ellátás alapja. Véleménye szerint fontos, hogy a világ ne csupán anya vagy baba, hanem családbarát ellátásról beszéljen, amelyet a Bethesda Gyermekkórház igazgatójaként 1992 óta igyekeznek megvalósítani. Várakozással tekint a jövőbe, hiszen a kórház néhány év múlva a családbarát szülészetek referenciaintézményévé válik. Bizodalmát fejezte ki abban, hogy egyre inkább kulcskérdéssé válik a családbarátság az egészségügyben is. Példaként említette, hogy jelenleg 19 kórháznak van “bababarát” minősítése, ami jelentősen hozzájárul a szoptatás ügyének megerősítéséhez is. Örömteli fejleménynek nevezte, hogy a Magyar Kórházszövetség egri konferenciáján idén először adtak át “családbarát kórházi osztály” elismeréseket összesen 16 osztálynak.
Nem csak a nők biológiai órája ketyeg
Dr. Bitó Tamás, a Magyar Család- és Nővédelmi Tudományos Társaság alelnöke beszédében arról beszélt, nem csupán a nők, az egész társadalom biológiai órája ketyeg. Aggodalmának adott hangot, hiszen a 80-as évek óta folyamatosan csökken a születések száma, 1,4 körül stagnál a termékenységi ráta és az elmúlt 35 évben négyszázezerrel kevesebb a reprodukciós korban lévő nő. Rámutatott, hogy az elmúlt időszak statisztikáiból jól látszik, mindebben hatalmas szerepe van a társadalmi, gazdasági környezetnek valamint a szociális intézkedéseknek. Felhívta rá a figyelmet: mivel a Ratkó- korszak unokái most lépnek ki a fogamzóképes korból, ezt követően várhatóan évente ötvenezerrel fog csökkenni a fogamzóképes nők száma.
Véleménye szerint két fontos kérdést kell fókuszba állítani. Egyrészt arra kell keresni megoldást, mire van szükség ahhoz, hogy a 35-40 év közötti korosztály vállaljon még egy gyermeket, másrészt választ találni a kérdésre, mire van szükség ahhoz, hogy a szülés szempontjából optimális életkorban lévő anyák ne szakíttassák meg a terhességüket.
Figyelmeztetett: a jelenlegi trend, amelyben az első gyermeküket szülők 50 százaléka 30 év fölötti azért sem ideális, mert az életkor előrehaladtával nő a terhesség kimenetelét veszélyeztető kockázati tényezők (elhízás, cukorbetegség, trombózis, mióma) száma valamint a kromoszómarendellenességek is gyakoribbak, ami több vetélést eredményez. Aki pedig később kezd a családalapításba, törvényszerű, hogy kevesebb gyermeket vállal. A kutatások azt mutatják, hogy az optimális életkorban való családalapítás alapfeltétele az optimista jövőkép, a gyermek utáni vágy, a stabil jövedelem és biztos párkapcsolat valamint a pozitív szülési tapasztalatok.
Ezek közül számos elem gyengülni látszik, hiszen sok nőnek van negatív tapasztalata első szülésével kapcsolatban (70 kórházi osztályból csak 18 anya és bababarát), egyre kevesebb a házasság, több az élettársi kapcsolat, és kevesebb az egyetemet végzett férfi, ami a párválasztást hátráltatja. A szakember szerint az ideális korban megtörténő szülés azért sem valósul meg, mert a nők tovább koptatják az iskolapadot.
A kád nem jelent semmit, ha csak tiszta ruhák tárolására használják
Dr. Bálint Balázs szülész-nőgyógyász arról beszélt, hogy a világ szülészeteinek több, mint 90 százaléka a medikalizált oldalt képviseli. Ennek a szemléletnek annyi a célkitűzése, hogy egészségesen menjen haza anya és babája, semmi több, s az orvosok irányítják a szülést. Ezzel szemben a természetes szemlélet szakemberei csupán kísérik a folyamatot, megadják az anyának a kompetenciát. Hiszik, hogy ha egy nő be tudta fogadni, meg tudta növeszteni a gyermeket a szíve alatt, képes megszülni is. Bálint Balázs egy készülő kutatásra hivatkozva elárulta, hogy 1222 szülést tanulmányozva arra jutott, anya és gyermek fizikai állapota nem különbözik egy medikalizált és egy beavatkozásmentes szülés után. A lelki tényezők annál jelentősebb mértékben.
Magyarországon 40 százalék a császármetszések aránya, amivel megelőzzük az uniós átlagot. Noha a császármetszés a világ legszebb műtétje, ha valóban szükség van rá, a világ legnagyobb hülyesége, ha nem indokolt a beavatkozás – szögezte le a szülész-nőgyógyász. Hozzátette: az anyák egy ilyen beavatkozás után gyakrabban kerülnek intenzív osztályra és a magzati oldalon is több a légzési, emésztési, pszichés gond, az alvászavarról és a szoptatási problémákról nem is szólva.
Bálint Balázs néhány egyéb, gyakori eljárás veszélyeire is felhívta a figyelmet: a kívülről adagolt oxitocin például nem tudja maradéktalanul ellátni a belülről termelődő, endrogén anyag szerepét (hiányzik például a kötődés elősegítése, a stresszoldás, fájdalomcsillapítás), az aranyóra elmaradása is számos negatív hatást hordoz, míg a fájdalomcsillapítás még a gyermek későbbi droghasználatára is kihathat (ötszörösére növeli a drogabúzusok lehetőségét). Ezzel szemben a választható testhelyzet, a vízben szülés lehetősége – ami egy igen olcsó, ám annál hatékonyabb fájdalomcsillapító – a kevesebb beavatkozás hozzájárul az örömteli szülésélményhez, ami a kétszeresére növeli a következő utód születésének esélyét.
Végezetül a szülész-nőgyógyász reményét fejezte ki abban, hogy a hamarosan létrejövő családbarát referenciaintézmények hozzájárulnak a családközpontú, természetes szülési gyakorlatok elterjedéséhez. Mint mondta, önmagában semmit nem ér az infrastrukturális fejlesztés, ha a szülőkádat csak a tiszta ruhák tárolására használják, mert erre is van sajnos példa a magyar gyakorlatban. Véleménye szerint arra kell törekedni, hogy a természetes szemlélet nagyobb százalékban legyen jelen a szülészeti ellátásban, mint a medikalizált.
Miért nem kezdik meg önálló életüket a fiatalok?
A lelki egészség kérdése háttérbe szokott szorulni, pedig demográfiai szempontból ugyanolyan fontos a szerepe. A konferencia második szekciójában Dr. Pethesné Dávid Beáta a SOTE Mentálhigiéné Intézet igazgatója beszélt arról a kutatásról, amely megmutatta, milyen bizonytalanságokkal küzd a most felnőtt, fiatal nemzedék gyermekvállalás terén. Egy emberöltő telt el a rendszerváltás óta, és mára a gyermekvállalás elhalasztása általánosan elterjedt gyakorlattá vált, a gyermekek fele nem házasságban, hanem (stabil) élettársi kapcsolatban születik meg. Ennek okait segít felkutatni az 1989-ben indult utánkövetéses vizsgálat, melynek elérhető résztvevőit 2012-ben kérdezték újra. Az előadó érdekességképpen kiemelte, hogy a kilencvenes években még 1,9 volt a termékenységi arányszám, s az akkor regisztrált házaspárok csupán fele él ma tartós házasságban.
A gyermekvállalásról szólva elmondta, hogy a rendszerváltás előtt a férfiak arra a kérdésre, hány gyermeket szeretnének gyakran válaszoltak úgy, hogy „nem tervezik, attól függ”. A nőknek tehát nagyon fontos szerep jut a döntésben, de a férfiak is tudják a trendet negatív és pozitív irányba befolyásolni. Minden esetre az anyáknak sokkal határozottabb terveik voltak, az átlag (76 százalék) két gyermeket tervezett, 10 százalék szeretett volna nagycsaládot, ami megegyezik a mai statisztikákkal. Az egy gyermekes lét mellett 14 százalék tette le a voksát, ám a végeredményből látszik, hogy ez végül 28 százalék lett, bár sokan a mai napig nem zárták le a kérdést. 25 százalék nem tervezte ugyan, de végül vállalt harmadik gyermeket.
Ami szembetűnő változás, hogy a most szülőkorba lépett (23 éves) fiatalok közül csupán 5 százaléknak van gyermeke, kétharmaduk még a szülőkkel él, s öt százalékuk egyáltalán nem tervez családot alapítani, míg 16,5 százalékuk bizonytalan a kérdésben. Utóbbi két kategóriát 30 évvel ezelőtt még nem lehetett mérni, annyira nem volt jellemző. Izgalmas válaszok születtek a fiatalok jövőképével kapcsolatban is: a többség 27-29 éves kora között kezdene a családalapításba, de nem méri fel reálisan a lehetőségeit (még a szülőkkel él, 30 éves korára 4 gyermeket szeretne, stb.), s nagyobb a bizonytalanság a jövőképükben is. Összességében a stabil párkapcsolatok hiánya és az otthonteremtés nehézségei vezetnek odáig, hogy a fiatalok nem jutnak egyről a kettőre, de nehezíti az elköteleződést az is, hogy ennek az életútnak a választásakor le kell mondani bizonyos dolgokról. A mára kialakult helyzetben nekünk is van felelősségünk, hiszen mi alkotjuk a társadalmat, s a mai szülők sajnos szeretik otthon tartani gyermekeiket – mutatott rá Dr. Pethesné Dávid Beáta.
Megváltozott családmodellek
Dr. Purebl György, SOTE Mentálhigiéné Intézet igazgatóhelyettese a párkapcsolatok, a családok működésének megváltozásából és az ebből fakadó kötődési zavarokról beszélt. Felhívta rá a figyelmet, hogy ma sokféle érték mentén gondolkodunk, ezért sokféleképpen lehet egy családot működtetni. Érdemes azonban megkérdezni: ma Magyarországon egy család, egy fiatal pár tud-e úgy működni családként, ahogy ő szeretne, ahogy számára ideális?
A szakember szerint vitán felül áll, hogy az ember családba születik, családban él, akármilyen eltérőek is lehetnek ezek a családok. Ám az már érdekesebb kérdés, hogy az elmúlt évek során számos funkciót vett át a családtól a szociális támogató rendszer a nyugdíjtól elkezdve a bölcsődei ellátáson át egészen az élethez szükséges kompetenciák átadásáig (iskola). Még ma is fontos stresszcsökkentő faktor a család, érzelmi biztonságot is ad, de nincs már meg a gazdasági egység, egészen mások a prioritások párválasztás során. Ezek az új dimenziók egyenlőre a most élő emberiség kisebb részére jellemzőek, hiszen régen nem a személyes érdekek domináltak, gazdasági befektetés volt a házasság.
A család funkciója gyengült, a szerepeket a társadalom vette át, rengeteg alternatív családmodell előtt nyitva meg az utat. Ezekhez a modellekhez kapcsolódva Dr. Purebl György problémaként jelölte meg a szülők közötti minőségi kapcsolat hiányát, az egyszülős családmodellből fakadó túlterheltséget, a demokratikus családmodellben elmosódó határokat , amely folyamatos konfliktusokat szül. Ezekben a helyzetekben gyakran előfordul a szülők közötti versengés, a totális diktatúra vagy éppen a felelősségkörök tisztázatlansága, a gyermekekre levetítve pedig gyakori a túlvédés, melyben a fiatal dependens lesz, a gyermek szülősítése szintén káros, csakúgy, mint a családon belüli mini-koalíciók kialakulása (pl. nagymama a szülő tiltása ellenére ad süteményt az elhízott gyermeknek).
Régen a házaspárok – részben kényszerűségből – sok minőségi időt töltöttek együtt, mára azonban a partnerkapcsolatokban az egyéni igények dominálnak, eltűnt a bizalom, a problémák közös megoldása, a kommunikáció, ráadaásul mindez nehezített terepen - érdemi segítség nélkül – történik – figyelmeztetett az előadó. A jó hír az, hogy a mostoha körülmények ellenére mindez javítható, a szeretetnyelvek alkalmazása, boldogságfokozó gyakorlatok vagy akár olyan külső segítség is jól jöhet, mint például az Otthon Segítünk Alapítvány, melynek önkéntes munkatársai számos otthonba juttattak el már segítséget kisgyermekesek támogatására.
A termékenység mítosza
Dr. Császár-Nagy Noémi pszichológus, tanszékvezető egyetemi docens a kívánt gyermekek megszületésének elmaradása kapcsán olyan aspektusokról beszélt, amelyeket ritkán szokás említeni. Véleménye szerint rengeteg tévhit él a köztudatban a fogamzásról és arról, milyen életkorban lehet teherbe esni. A fertilitás életkori tényező, erről tájékoztató kiadványokat kellene kiadni, hogy eloszlassuk a mítoszokat, miszerint bármikor lehet gyermeket vállalni – mutatott rá. Egy kutatás eredményeire hivatkozva kifejtette, hogy 35 év alatt főként az anyagi és az emocionális problémák állnak a halasztás hátterében, vagyis hiányzik a stabil párkapcsolat, a megfelelő háttér, míg 35 felett lelki zavarok vagy biológiai problémák nehezítik a gyermekvállalást. 40 év felett már kevés olyan nő van, aki igényt tart stabil párkapcsolatra, ha mindenképpen gyermeket szeretne. Ezért kettős feladat áll a döntéshozók előtt: a 35 év alattiak ösztönzőrendszerének és a 35 év felettiek reprodukcióját segítő módszertan kidolgozása.
Véleménye szerint a komplex ellátáshoz elengedhetetlenül szükséges pszichológusi tanácsadás, és a meddőség nem csupán a nők, a férfiak, sőt, korunk problémája. A meddőség szó mindig megbélyegez, holott ma Magyarországon minden ötödik, 35 év felett pedig minden második párt érint a nehezített babafogadás problémája, és ez orvosi kérdés. Sokan azt sem tudják, hogy ha védekezés nélkül 1 év alatt nem jön a baba, orvoshoz kell fordulni, míg 35 év felett már fél év után érdemes kivizsgáltatni az okokat. Az sem köztudott, hogy az anya és az apa életkora mennyire meghatározó: minél későbbre tolódik a gyermekvállalás, annál kisebb az esély a teherbeesésre, ezzel szemben nagyobb az esély a kromoszómarendellenességekre. Az a mítosz is él a köztudatban, hogy egy férfinek bármikor lehet gyermeke, holott ez sem igaz, 40 év felett inkább csak akkor, ha 35 év alatti az anyuka. Ideje a férfit és a nőt egyformán kezelni – mutatott rá a szakember.
Mivel az anyai és apai életkor ennyire meghatározó, meg kell támogatni a 20-25 éveseket – mondta Dr. Császár-Nagy Noémi. A biológiai tényekhez kell igazítani a kormány intézkedéseit, különben bakot lövünk – fogalmazott Kopp Mária kutatásait idézve, amiből kiderül, hogy a mai fiatalok akarnak ugyan gyereket, de nincs hova szülniük. Szükség van a 35 év feletti, problémával küzdő párok támogatására, lelki segítésére is, egyszersmind a fiatalok ösztönzésére (például koedukált kollégiumok létrehozásával, ahol a lehet családként élni). Semmelweis-i fordulatra van szükség a családpolitikában – zárta szavait a szakember.
Bábiné Szottfried Gabriella, az Egészségügyi Szakmai Kollégium Védőnő Tagozat elnöke arról szólt, hogy a védőnői szolgálat, mely nemzeti kincsünk, ma is az eredeti célokat, a nemzet számbeli erősítését és a tudatlanság elleni küzdelmet szolgálja. A lelki egészség védelméhez - mely a demográfiai fordulat alapfeltétele - véleménye szerit a védőnők adhatják a kiindulópontot, hiszen jelenleg sem csupán egészségügyi feladatokat látnak el. A kapcsolati háló, mellyel a családokhoz látogató szakemberek rendelkeznek, a bizalmi tőke, a generációkon átívelő tudás mind-mind hozzájárulhat az új generációk gyermekvállalásának elősegítéséhez. Példaként említette a Családi Életre Nevelés programját vagy a védőnői méhnyakszűrési programot, amely egészen 65 éves korukig követi figyelemmel a nők egészségét. Kiemelte annak jelentőségét, hogy a védőnő az első egészségügyi szereplő, aki kapcsolatba lép a kismamával, végezetül arról beszélt, hogy az apák szerepének megerősítése is fontos jövőbeli feladat a népesedés szempontjából.
A konferencia záróbeszédében Székely András, a Népesedési Kerekasztal koordinátora felhívta rá a figyelmet, hogy egy mai napig tartó szemléletformálásban veszünk részt, ezért a családbarát szülészetekről fontos beszélni, hiszen sokszor még az egészségügyi dolgozóknak sem világos, mit takar ez a fogalom. Ugyanakkor nem szabad átesni a ló túloldalára, meg kell hagyni például a férfiaknak a választás jogát, hogy részt vesznek-e a szülésen. Kiemelten fontosnak nevezte az első szülésélményt, amelynek negatív volta valószínűleg sokszor hozzájárul ahhoz, hogy már a második gyermekek sem születnek meg.
Felhívta rá a figyelmet, hogy a biológiailag és a társadalmilag optimális gyermekvállalás időpontja sokszor nem esik egybe, ezért az is lényeges, hogy megtaláljuk az átfedéseket, amiben jelentős szerep jut a civil szférának. Fontos, hogy a fiatalok lássák, nem legyőzhetetlen, inkább természetes nehézségekkel jár a gyermekvállalás, amelyeket nem lehetetlen leküzdeni. Ezért is nagyon jó, hogy Kopp Mária Lelki Egészség Stratégiája ismét terítéken van, hiszen a társadalomnak, a szakembereknek és a döntéshozóknak is látniuk kell, mekkora szerepe van a lelki egészség gondozásának a gyermekvállalásban.
