Vajon a koronavírus hogyan hat a születésszámokra?

Vajon a koronavírus hogyan hat a születésszámokra?
https://ifstudies.org/blog/will-the-coronavirus-spike-births

Institute for Family Studies
2020. március 11.

Az új koronavírus, amelyet ma COVID-19-nek neveznek, több mint 113 000 embert betegített meg világszerte, és több mint 4000 ember halálát okozta (a jelentés elkészítésének idejéig). Átlagemberek Olaszországban, Iránban, Kínában, Koreában és most még az Egyesült Államokban is az üzletekbe siettek, hogy ételt, kézfertőtlenítőt, maszkot vásároljanak – felkészülésként az eshetőségre, amit sokan eleve nyilvánvalónak tartottak, hogy a koronavírus megfékezése kudarcot fog vallani. Ezen a ponton a legtöbb közegészségügyi szakember elismeri, hogy a koronavírus nagyon sok embert fertőz majd meg, és ennek eredményeként jelentős mennyiségű halálesetet okozhat. Az egyik epidemiológus szerint a koronavírus akár a világ felnőtt lakosságának 40-70% -át megfertőzheti. Tekintettel arra, hogy a koronavírus a becslések szerint az esetek körülbelül 0,5–5% -ában halálos kimenetelű, ez az előrejelzés a világszerte 15-200 millió, az Egyesült Államokban pedig 500 000–10 millió közötti halálesetet jelentene.

Várhatóan a tényleges halálesetek száma jóval alacsonyabb lesz ezeknél a becsléseknél. Már most fejlesztik a védőoltásokat, a kezelés lehetőségei javulnak, és a kormányok agresszív módon reagálnak a fenyegetésre, karanténokat és egyéb intézkedéseket vezetnek be a betegség terjedésének csökkentésére. Azonban ennek ellenére valószínű a súlyos világjárvány kialakulása.

Azonban amikor a világjárványoknak a demográfiára gyakorolt hatásaira gondolunk, fontos, hogy ne csak a haláleseteket, hanem a születéseket is vizsgáljuk. A betegség, a karantén és a halál mind jelentős hatással lehet a fogamzásra, a terhességre és a születésre. Ez a kutatási összefoglaló bemutatja, hogy mit tudunk arról, hogy a járványos betegségek és az azokra adott kormányzati válaszok miként befolyásolják a születések arányszámát, és ezek mit mondhatnak nekünk arról, hogy a koronavírus milyen hatással lesz a globális születési arányszám folyamatos csökkenésére. 

A koronavírus nagy valószínűséggel csökkenti a születéseket rövidtávon, akár igen jelentős mértékben. A járvány letelte után a Kínán kívüli országok termékenysége valószínűleg visszaáll a korábbi szintre, különösen akkor, ha jelentős lesz az elhalálozások aránya, vagy ha a kormányok lépéseket tesznek az elveszett bérek pótlására, például kiterjesztik a fizetett betegszabadságot, vagy a munkanélküli ellátásokat. Azonban Kínában az egyedülálló anti-natalista politika miatt nem várható jelentős termékenységi visszarendeződés.

A katasztrófák hatása a termékenységre

A magas halálozással járó események és az azokat követő időszakok termékenységi mintáinak kapcsolatáról jól megalapozott tudományos irodalom áll rendelkezésre. A korábbi tudományos irodalom kimutatta, hogy a magas halálozással járó események - mint az éhínségek, földrengések, hőhullámok és járványok - nagyon kiszámíthatóan csökkentik a kilenc hónappal későbbi születések számát. Az alábbi ábra becsléseket mutat be a fentiekben említett tudományos cikkben szereplő pusztító események, valamint a Maria hurrikán, a Katrina hurrikán és a 2015. évi libériái, sierra leonei és guineai Ebola-járvány kitörések tapasztalatai alapján.

 

Mint látható, a halálesetek és születések szorosan összefüggenek. Az olyan események, amelyek a halálesetek számottevő növekedését okozzák, általában a születések számának jelentős csökkenését okozzák kilenc hónappal később. Ez a következtetés megállja a helyét az 1889-es és az 1918-as, 1950 óta a franciaországi, 2003 óta az USA-beli influenzajárvány kitörések esetében. Szintén megalapozott az USA-ban három legnagyobb hurrikán és két nagy tornádó esetében. Ez igaz a nyugat-afrikai Ebola halálozásokra, a japán földrengésekre, három francia hőhullámra, az utolsó nagy éhínségre Finnországban (1868), valamint a téli mortalitás és a nyári termékenység teljes megoszlására Izlandon a XIX. században. A fenti összefüggések alapján kijelenthető, hogy a magas halálozás kevesebb fogantatáshoz vezet, és így kilenc hónappal később kevesebb születést eredményez.

De a hatás egyáltalán nem mondható következetesnek. A különböző okokból eredő múltbeli eltérésektől eltekintve, a nagyszámú halálesetet okozó események csökkenő születésszámmal járnak, de a csökkenés kisebb mértékű, mint az várható lenne. Más szavakkal: egy olyan járvány, amely a lakosság 5% -ának halálát okozza, nem csökkenteni ötször annyival a születések számát, mint egy olyan járvány, amely a népesség 1% -ának halálát okozza. Ez a nemlineáris hatás feltételezhetően a fent idézett kutatók által „járulékos túlélőknek” nevezett személyeknek köszönhető, vagyis azoknak az embereknek, akik életét egy katasztrófa kettétöri, de nem okozza halálukat.

E törés azonosítása kihívást jelent. A „járulékos túlélők” lehetnek olyan emberek, akiknek otthonát elpusztítja egy hurrikán, legyőznek egy fájdalmas betegséget, vagy olyanok, akik elveszítik a házastársukat. De lehetnek olyan emberek is, akiknek lecsökken a munkabére, vagy akik a válsághelyzet miatti szorongással küzdenek. Bármely nagy halálozással járó esemény jelentős számú járulékos túlélőt eredményez.

De ezen veszteségeket követően a termékenység a legtöbbször helyreáll. Az alábbi 2. ábra ábrázolja a különféle válságok által sújtott területek helyi születési arányszámának változását. Ezek közül több olyan magas halálozással járó esemény, mint például az 1918-as influenzajárvány vagy a Maria hurrikán. Mások azonban viszonylag kevés halálesettel jártak: Hongkongban a havi halálesetek alig voltak észlelhetőek a 2003-as SARS-járvány idején, a Zika pedig nagyon enyhén érintette a felnőtt lakosságot.

 

 

Amint látható, a járvány utáni 10 vagy 11 hónapon belül mindenhol megkezdődött a születési arányszámok helyreállása. 

Az akadémiai kutatások megerősítik ezen tendenciákat. Az 1918-as influenzajárvány (spanyolnátha) közvetlenül a járvány után csökkentette a születések számát Svédország, Norvégia, Tajvan, Japán, India és az Egyesült Államok területén, az ezt követő 1-5 évben azonban növekedett a születések száma. Hosszú távon a hatások eltérőek voltak: Svédországban és Norvégiában összeomlott a „házassági piac”, ami a születések tartós csökkenéséhez vezetett, mivel többen voltak özvegyek és kevesebben házasok. Indiában ugyanakkor növekedett a hosszú távú termékenység, mivel a kisebb népesség a megmaradó családok számára nagyobb mezőgazdasági termőterületet eredményezett. Meglepő módon hasonló mintákat figyeltek meg az őslakos melanéziaiknál is  a nyugati betegségekkel való első érintkezésüket követően.

Meg kell jegyezni, hogy míg a „járulékos túlélők” általában a járvány utáni 9 hónapban felelősek az alacsonyabb születési arányszámokért, a halálozási arányszámok is fontos szerepet játszhatnak a visszarendeződésben: a gyermekek, a családtagok és a barátok elvesztése provokálhatja a „halálozással összefüggő születésszám növekedést” vagy a „pótló termékenységet”. Például a 2004. évi Indiai-óceáni szökőár után azokban a közösségekben élő nők körében, amelyekben a cunami miatt halálesetek fordultak elő, a termékenység meredek emelkedése következett be a többi nőhöz képest. Az itt azonosított fő hatás nem az áldozatok közvetlen családjából, hanem a körülvevő közösségben élőkből származik. A veszteség miatti félelem és trauma a magasabb termékenységet különféle módokon motiválta.

Úgy találták, hogy ez a félelem és trauma, valamint az egzisztenciális bizonytalanság más esetekben is magasabb termékenységre hat. A kutatók azt találták, hogy mind a Kubai rakétaválság, mind az Oklahoma City-beli robbantásnak hatása volt a termékenységre, sőt, egyesek szerint a szeptember 11-i események is hasonló hatással rendelkeztek.

Így egy nagyobb válság utáni első néhány évben a termékenység alakulása meglehetősen kiszámíthatóan alakul: a születések először csökkennek, majd emelkednek. A hosszú távú trendet és a hatás mértékét azonban sokkal nehezebb meghatározni. A válsághoz kapcsolódó speciális tényezők mind nagy hatással lehetnek a termékenységre, például az, hogy a válság megváltoztatja-e a „házassági piacokat”, a házasságon kívüli gyermekvállalással szembeni hozzáállást vagy a kormányzati válaszokat. De a legfontosabb tényező egyszerűen maga a katasztrófa mérete: a több embert érintő katasztrófák nagyobb hatással vannak mind a halálozásra, mind a termékenységre. Míg a halálesetek nagy figyelmet kapnak, addig azon érintettek száma, akik végül nem halnak meg, még fontosabb lehet. Egy olyan járványnak, amely beleavatkozik a gazdasági életbe, a házassági viselkedési mintákba, és amely nagyon sok embert megfertőz vagy megrémít, valójában nagyon nagy hatással bírhat, még akkor is, ha nem öl meg sokakat.

Ki az, akire hatással van?

Valamennyi járványos betegséget két alapvető statisztika felhasználásával lehet leírni: a halálozási aránnyal (CFR), azaz azon emberek arányával, akik elkapják a betegséget, és végül meghalnak, valamint a betegség terjedésének sebességével, hivatalosan „R0”- az alap szaporodási rátával, más néven „terjedési rátával”, amely azt mutatja, hogy valószínűleg hány embert fertőz meg egy fertőzött személy. Az itt tárgyalt minden betegség esetében CFR és R0 statisztikákat vetünk össze, hogy segítsük az összehasonlítást a COVID-del. A COVID CFR-je kb 0,5% és 5% közötti, amint azt fentebb megjegyeztük, R0 értéke pedig 1 és 3 közötti.

Magától értetődően a COVID lehetséges hatásainak bármiféle elemzését más járványokkal kell kezdenünk, elsőként a legutolsó, valóban hatalmas globális pandémiával, az 1918-1920-as „spanyolnáthával”. A spanyolnátha1 17 és 100 millió fő közötti emberéletet követelt, ami a világ népességének 1-6%-át jelentette. A népesség fertőzött arányának becslése alapján a spanyolnátha esetében kimutatott becsült CFR értéke 2% és 20% között volt. Eközben akadémiai kutatások szerint a R0 értéke 2 és 4 között volt a népesség egészét tekintve, vagyis minden ember 2-4 másik embert fertőzött meg. A COVID R0 értékét leginkább egy elkülönített csoport (Diamond Princess tengerjáró hajó utasai) vizsgálata alapján tudjuk megbecsülni. A spanyolnátha R0 értéke az elkülönített csoportok esetében körülbelül 2,6 és 10,6 között volt. A COVID valószínűleg lényegesen kevésbé fertőző, mint a spanyolnátha, és valamivel kevésbé halálos, ennél fogva a jelentős járványnak kisebb az esélye. Tehát bármilyen hatással volt a spanyolnátha a születési számokra, a COVID-nak hasonló, de kisebb hatással kell lennie.2

A R0 érték azért különösen fontos, mert ez alapján következtetni lehet arra, hány járulékos túlélő várható: ők azok az emberek akik megbetegszenek, de nem halnak meg. Mivel a COVID nagyon fertőző, de nem rendkívül halálos, valószínűleg nagy számban lesznek járulékos túlélői, ami azt sejteti, hogy közvetlenül a COVID járvány kitörése után a születések száma jelentősen csökkenni fog. A fenti második grafikon szerint például az Ebola következtében csak nagyon kis mértékben csökkent a születések száma Nyugat-Afrikában, valószínűleg azért, mert a járvány a fertőzött személyek kb. 40%-ával végzett és végül kevesebb, mint 50 000 ember fertőződött meg: a járulékos túlélés meglehetősen alacsony volt a kiugróan magas halálozás következtében.

A COVID hatásának becslése

Rövid távon néhány becslést lehet elvégezni. Ha az amerikai népesség 10% -a fertőződne meg és 0,5% -os halálozási arány lenne tapasztalható, akkor egy nagyon egyszerű modell szerint, a járványnak nem lenne tényleges hatása a termékenységre. Ha viszont a lakosság 30% -a fertőződne meg, és a halálozás aránya megközelítené az Egészségügyi Világszervezet jelenlegi 3,5%-os becslését, akkor a hatások nagyobbak lehetnek: a születésszáma felére csökkenhet az innentől számított kilenc hónapon belül.

A kieső születésszám pótlásának becslése még inkább bizonytalan, de a fent idézett tudományos tanulmányok szerint a halálozásokkal összefüggő termékenység-növekedés, a járványt követő 1-5 évben, minden járvány miatti haláleset (vagy vetélés) után plusz 0,25-től plusz 2-ig terjedő születési többletet eredményezett. A fertőzés terjedésére és a halálozási arányra vonatkozó fenti becslések valamint a halállal összefüggő termékenység-növekedésre vonatkozó említett becslések figyelembe vételével, a termékenység helyreállásának középtávú becslései igen széles spektrumon belül mozognak: a COVID járványt követő 4 évben 0,3% -tól 40%-os születési többletet jelenthetnek.

Nyilvánvalóan ezek a becslések nem igazán használhatóak: a becslési tartomány túlságosan nagy. A halállal összefüggő termékenység-növekedés mértéke rendkívül változó különféle kontextusokat tekintve, és a COVID esetében ennek mértéke szintén bizonytalan. Ez nagyon megnehezíti az előrejelzések körének leszűkítését. Az alábbi ábra különböző forgatókönyveket vázol fel arra vonatkozóan, hogy a születési arányszámok hogyan reagálhatnak a különböző járványprofilokra.

 

Azonban van még egy akadályozó tényezője ezen hatások előrejelzésének. A társadalmi és kormányzati válaszokat a járványügyi következményeknél is nehezebb előre jelezni, és ezek még meghatározóbbak lehetnek. Amint ezen bejegyzés második ábrája mutatja a Zika járvány mérsékelt hatással volt a brazil születési rátákra, de a brazil kormány Zikára vonatkozó közegészségügyi javaslatainak hatása igen nagy volt. A politikai és társadalmi feltételek befolyásolhatják a járványok és a termékenység közötti kapcsolatot. Például ha a társadalmi zavarok áramkimaradásokhoz vezetnek, ez 9 hónappal később baby boom-ot eredményezhet. De pusztán a munkabeszüntetés nincs hatással a termékenységre. Az Egyesült Államokban kimutatták, hogy az enyhe viharok 9 hónappal később a születési számok emelkedéséhez vezettek (valószínűleg annak köszönhetően, hogy a párok össze vannak zárva), míg az erős viharok hajlamosak csökkenteni a születési rátákat (valószínűleg a gazdasági károk miatt).

Nem tudtam beazonosítani olyan tanulmányt, ami a „lakosság nyilvános helyektől való távoltartásának” (social distancing) és a karantén intézkedéseknek a termékenységre gyakorolt hatásával foglalkozik, azonban lehetséges, hogy hasonló hatásuk lehet, mint a viharok alatt hozott intézkedéseknek, vagyis a születési számok kismértékű növekedését eredményezhetik.  Másrészről a „lakosság nyilvános helyektől való távoltartására” vonatkozó intézkedések valószínűleg ártanak a gazdaságnak valamint a háztartások egy részének jövedelemcsökkenéséhez vezethet, és így csökkenthetik a születések számát.

Amennyiben a COVID-fertőzések és halálesetek járványszintre emelkednek (vagyis Amerikában több százezer esethez vezetnek), akkor a pozitív karanténhatást szinte biztosan mérséklik a halálozási és járulékos túlélési, valamint a gazdasági hatások. De ha az amerikaiak proaktív intézkedéseket hoznak, vagyis hogy többnyire mindannyian otthon maradnak, nem hagyják el otthonunkat, és ezzel sikerül megakadályozni a COVID széles körű terjedését, továbbá ha a politikai döntéshozók intézkedéseket hoznak a gazdaság életben tartására, akkor az USA születési rátája valóban kissé emelkedhet a következő években a COVID hatására.

A legfontosabb tényezők, amelyekre ügyelni kell:

  1. Hány ember él olyan háztartásokban, ahol valaki fertőzött volt, vagy olyan közösségben, ahol jelentős a helyi szintű fertőzés (járulékos túlélők)?
  2. Növekszik-e az összes okból származó halálozások száma, vagy a COVID haláleseteket ellensúlyozza az, hogy más okból (pl. influenza) kevesebben halnak meg (helyettesítő halálozási ok)?
  3. A COVID okozta halálozás mértéke elég nagy-e ahhoz a reproduktív életkorban lévő emberek körében, hogy jelentősen megváltoztassa a lakosság családi állapot szerinti megoszlását? Az esküvőket elhalasztják-e jelentős mértékben („házassági piacra” gyakorolt hatások)?
  4. A karantén- vagy a társadalmi élettől való távolságtartásra irányuló intézkedések eredményeképp az emberek valóban többet maradnak otthon párjukkal (lehetséges karantén baby boom)?
  5. Vezetett-e a COVID jelentős, negatív gazdasági zavarokhoz, különös tekintettel a munkanélküliség emelkedésére (gazdasági hatások)?

Egyelőre Amerikában nagyon kevesen számítanak járulékos túlélőnek, és csak néhány igazolt haláleset történt. Természetesen még nem léteznek dokumentálható házassági piaci hatások, és a társadalmi távolságtartás sem öltött még jelentős mértéket, bár ez nagyon gyorsan változik. Néhány negatív gazdasági hatás már meg is kezdődhetett, ám ezek egyelőre nagyon enyhék. Így ha a COVID nem válik súlyosabbá, akkor várhatóan nem fogja befolyásolni a születési rátát.

Ugyanakkor Wuhanban gyakorlatilag a teljes lakosság járulékos túlélőnek tekinthető, a halálozások száma pedig elég jelentős volt ahhoz, hogy valószínűtlennek tűnjön, hogy az összes COVID-halálozás bekövetkezett volna az influenza, vagy más légúti betegség nyomán is (a COVID valószínűleg növelte Wuhan január-februári halálozási arányait, számításaim szerint kb. 2–7%-kal). A Wuhan-i mortalitás azonban az idősebb emberek körében koncentrált, így valószínűleg nem befolyásolta a házassági piacot. Ugyanakkor Kína folyamatos születéskorlátozásai és normái, valamint a házasságon kívüli gyermekszülés stigmatizálása korlátozza a COVID elmúltával jelentkező termékenységi növekedés lehetőségét, mely ellensúlyozná a járvány ideje alatti magas halandóságot. Wuhan teljes lakosságát karanténba helyezték, amelynek némi baby boomot kellene eredményeznie, azzal a különbséggel, hogy Kína gazdasági teljesítménye összeomlott, ami arra utal, hogy a gazdasági veszteségek hatalmasak. Ezenkívül anekdotikus bizonyítékok arra utalnak, hogy a karantén több válást eredményezhet, mint csecsemőt. Így Wuhanban a születések számának jelentős csökkenésére számíthatunk az elkövetkező 10 hónapban, továbbá a későbbiekben csak nagyon szerény esély mutatkozik a kieső születésszám pótlására.

Minden ország különbözik, és így a különböző országok eltérő tapasztalatokat szereznek majd. Ahogy majd több információ áll rendelkezésre, a termékenységre gyakorolt lehetséges hatások is világosabbá válnak. Jelenleg mindannyiunknak gyakran kezet kell mosnunk, gondoskodnunk kell mindenki számára a megfelelő higiéniáról otthon és a munkahelyünkön, és terveket kell kidolgoznunk arra vonatkozólag, hogy miként lehetne megvédeni közösségeinket a járvány súlyos kitörése esetén.

Lyman Stone az Institute for Family Studies kutatója, a Demographic Intelligence népességkutató cég vezető szakértője és az American Enterprise Institute adjunktusa. Korábban az USA Mezőgazdasági Minisztériumának piaci előrejelzője volt. Érdekesség, hogy Stone 2009-ben influenza-fertőzést szenvedett, üzleti utakat tett Brazília északkeleti részén a Zika járvány idején, beszédet mondott egy afrikai konferencián közvetlenül az Ebola járvány vége után, jelenleg pedig Hongkongban él feleségével és csecsemő lányával.

  1. 1. Vegyük figyelembe, hogy a „spanyolnátha” valójában igazságtalan Spanyolországra nézve; a betegség ugyanis nem Spanyolországból származik, hanem vagy egy francia katonai kórházból Kína délnyugati részén, vagy akár Kansasból vagy Bostonból.
  2. A spanyolnátha nem az egyetlen jelentős influenzajárvány. Az 1957-es „ázsiai influenza”, az 1968-as „a hongkongi influenza”, az 1977-es „az orosz influenza” és a 2009-es H1N1 (amely Mexikóból származik) mind megfertőzték a világ népességének egy jelentős részét, és sok ember halálát okozták. Ugyanakkor becsült CFR értékük jóval a spanyolnátháé alatt maradt, minden esetben kevesebb volt, mint 0,3%. De valószínűleg ezek a betegségek is befolyásolták a termékenységet, amint az az első ábrán látható. Ezek az influenzajárványok nemcsak kevésbé voltak halálosak, de kevésbé fertőzőek is, mint az 1,2-1,9-es R0 értékkel rendelkező 1918-as járvány. Az Ebola R0 értéke körülbelül kettő, míg a Zika R0 értéke teljes mértékben a szúnyogok jelenlététől függ, tehát nulla és 10 között lehet. A gyomorinfluenzák, mint például a norovírus, R0 értéke egytől nyolcig terjed.

A fordítást készítette: Szarvas Andrea, Kállay-Kisbán Kriszta, Héjj Lilla, Molnár Balázs

 

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. Oldalaink böngészésével elfogadja ezt. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.
Részletes információ Értem