Családbarát Évtized 2010-2020

Napjainkban a konferenciák, eszmecserék és beszélgetések is egyre gyakrabban foglalkoznak a Föld túlnépesedésével és annak hatásaival, következményeivel. A demográfiai kihívások azonban egészen eltérően jelentkeznek az egyes térségekben. Ázsia nagyobb részén és Afrikában népességrobbanást figyelhetünk meg, itt vannak olyan országok, amelyek lakosainak száma az előző ötven évben megháromszorozódott. A fejlettnek nevezett európai országok népessége ezzel szemben stagnál vagy csökken. Ha ehhez hozzátesszük, hogy Európa egyre kevésbé becsüli meg keresztény kultúráját, zsidó–keresztény hagyományait, térségünk leginkább idősödő polgárai miatt szolgál rá az „öreg kontinens” jelzőre. Európában csendesek a szülőszobák, üresek a bölcsők és a játszóterek. Eljutottunk oda, hogy egyetlen uniós országban sem születik az önfenntartáshoz elég gyermek. Általános, hogy a fiatalok végül kevesebb gyermeket vállalnak, mint amennyit terveztek. A világ összlakosságán belül folyamatosan csökken az európaiak aránya, míg a XX. század derekán még minden ötödik ember európai volt, mára már csak minden tizedik az, és a kedvezőtlen tendencia tovább folytatódik. Így a globális világrendben az idősödő Európa jelentősége, versenyképessége, gazdasági ereje és mozgástere rohamosan csökken.

Today, conferences, professional discussions, and public debates increasingly address the issue of global overpopulation and its consequences. Demographic challenges, however, manifest themselves very differently across regions. In much of Asia and Africa, population growth has reached explosive levels, and there are countries where the population has tripled over the past fifty years. In contrast, the populations of the developed countries of Europe are stagnating or declining. Moreover, Europe is placing less value on its Christian culture and Judeo-Christian traditions, while its ageing population increasingly justifies the description of the continent as the “old continent.” Across Europe, maternity wards are becoming quieter, and cradles and playgrounds are standing empty. We have reached a point where no European Union member state has a fertility level sufficient for population replacement. It is also common for young people to ultimately have fewer children than they originally intended. The proportion of Europeans within the world’s total population continues to decline: whereas in the middle of the twentieth century one in every five people worldwide was European, today only one in ten is. This unfavourable trend is expected to continue. As a result, the significance, competitiveness, economic strength, and room for manoeuvre of an ageing Europe within the global order are steadily diminishing.